"Vajon lehet-e barátság férfi és nő között?
És ha igen, akkor miért nem?"
Tegye fel a kezét az, aki már túl jutott a serdülőkoron és ismeri a címbe taglalt fogalmat. Ezek szerint mindenkit érintett a témában.
Megoszlanak a vélemények arról, hogy létezik-e ez a hely. Egyesek szerint ez csak egy túlmagyarázott verziója annak, amikor az egyik nem kell a másiknak, míg a másik oldal szentül meg van arról győződve, hogy létezik az a hely, ahol - többségében - férfiak zokognak csendesen, keservesen.
De miről is van szó? Bocsássátok meg nekem, de jelen esetben a férfiakat fogom szenvedő félként megjeleníteni, a negatív hős szerepe most a hölgyeké (pusztán csak a könnyebb magyarázat véget). Szóval a barátzóna az a fogalom, amikor a nő - akarva, vagy akaratlanul - kihasználja a férfi lúzerségét rajongását. Hagyja, hogy tévhitekbe ringassa magát és ezáltal elérje céljait. Persze több fajtája létezik az egésznek.
Létezik a gonosz nő. Ő az, aki tudatában van a szituációnak, szánt szándékkal alakítja így a helyzetet és azt előre megfontoltan használja ki. Kinéz magának egy kicsivel szerencsétlenebb férfit, aki valószínűleg már attól is a fellegekben jár, hogy egy "ilyen" kvalitású nő egyáltalán hajlandó vele egy levegőt szívni. Elhint néhány kedves bókot, esetlegesen egy-két finom érintést és már vége is a játéknak. Sakk-matt. A hímnemű egyed meglőve, innentől kezdve jöhet a masszív kihasználás.
Enyhébbik esetben csak nettó csicskáztatás (bútorcipelés, vásárlásnál teherhordó fiú, sofőrszolgálat, stb), a durvábbik verzióban a kiszipolyozás veszi kezdetét: vacsorameghívások, "jajjotthonhagytamapénztárcám" kölcsönök, nyaralások és még lehetne sorolni ezeket tovább is.
Van már olyan, aki magára ismert? Csak bátran..., szégyen ugyan, de vagyunk evvel még így páran.
Aztán létezik a barátzóna jóhiszemű része, a jedi oldal (persze, ettől ez még ugyanolyan ótvar hely, ha nem szarabb). Ez a szekció talán két részre bontható: a tudatos és a tudat alatti.
A tudatos letaszítás a zónába nagyon egyszerűen történik. Két ellenkező nemű találkozik a térben és időben és kapcsolatot teremtenek, az egyik félben feltámadnak az érzelmek, tombolni kezdenek a hormonok, majd ezt az egészet a másik tudomására hozza, erre válaszreakcióként a másik kirakja a 2 méter magas stop táblát. Nagyjából ekkor szokott elhangozni az a bűvös mondat, hogy "Szeretlek, imádlak, de... legyünk inkább barátok".
Köszönjük Emese, de tényleg. A kenyeret kérő éhező tányérjába odaszórunk egy vödör kavicsot. Rettentően irritáló ezek a sok szép, apró kavics. Ott van pl a klasszikus "igazi társam vagy..., de annyira mégsem, hogy láthass pucéran és szexeljünk", következő fogásra jön a jól ismert "sosem bíztam meg még ennyire másban mint benned, de most szia, megyek a cuki fiúval randira".
De akár össze is foglalhatjuk egy szép, összetett mondatba:
Nálad keresve sem találnék jobb srácot, meghallgatsz, önzetlen és kedves vagy. Elhalmozol szeretettel, odaadó és figyelmes vagy. Megvan benned az a mennyiségű gyengédség, amire szükségem van. Viszont soha, soha a büdös életben nem leszek a Tiéd, viszont minden egyes szemétláda után a te vállaidon fogok sírni és neked fogom elújságolni legelőször azt, amikor újra pillangók röpködnek a gyomromban. Fantasztikus nem?!
Ezután a mondat után a férfinak akiknek van töke a következőképpen kell reagálnia: Köszönöm, de barátom már van éppen elég!
A potenciális zónajelölt viszont elfogadja a barátság intézményét, ami természetesen csak látszólagos elfogadás. A nő pedig abba a hiszembe ringatja magát, hogy letudta a nehezét, megvolt a hideg zuhany és innentől kezdve a kettőjük között lévő romantikus szálak átváltoztak a tiszta és megkérdőjelezhetetlen barátság erőteljes láncává. Mókás, hogy mennyire naivak vagytok.
És hogy kerül egy férfi tudatlanul a zónába? Ez még talán az előző esetnél is egyszerűbb: amikor még annyira is képtelen, hogy kimutassa (és tudtára hozza) egy másik emberi lény számára az érzéseit. Ilyen esetben a férfi epekedik a nő iránt, ő pedig nem igazán érti, hogy ez a hirtelen felbukkant srác miért ilyen kedves vele, hiszen nem mondja, hogy többet szeretne. De ha ez neki jó, akkor hülye lennék elutasítani...
Aki belekerült erre a helyre, az szokjon hozzá a gondolathoz, hogy tehet bármit - ismétlem, bármit - abban a retkes veremben fog elrohadni. Kínok-kínját fogja átélni, üvölteni fog a benne lakozó és egyre jobban tomboló fájdalomtól, mindenki más sajnálni fogja, csak pont az a személy fogja a végletekig leszarni, aki okozta ezt az egészet tulajdonképpen.
Vannak olyanok, akik megtalálták a kiutat és meghódították a kiszemelt lány szívét, de ez szerintem abszolút urban legend (a kivétel erősíti a szabályt!). Egyetlen megoldás van: ki kell tépned a szívedből azt a nőt, elhajítani még az emlékét is és újrakezdeni valaki mással.
Nincs barátság, nem létezik. Aki egyszer szerelembe esett és érzései viszonzatlanok maradtak az nem tud barát lenni. Egy ideig talán, de mindig győzni fog a szív. Folyamatosan hitegeti magát, hogy "talán most, most lehet, hogy én jövök", de ez csak hiú ábránd...
